Kutyaterápiás foglalkozások a Gyermekpszichiátrián

Az állat-asszisztált terápiák történelme a 18. századig nyúlik vissza, azonban csak az 1960-as években kezdték el alkalmazni a kutyát, mint terápiás asszisztenst. Az ezt követõ évtizedekben egyre gyakrabban kerültek megvalósításra a pszichoterápiás és fejlesztõ munka során ún. állatterápiás programok, fõleg olyan esetekben, amikor nehézséget jelentett a páciensek motivációjának megteremtése, tartós fenntartása, vagy gondot okozott a sikeres munka szempontjából alapvetõen fontos kommunikációs csatornák kialakítása.

Az elmúlt néhány évtizedben robbanásszerûen terjedt a módszer, Európában mintegy 5-6 ezer képzett kutya vesz részt a legkülönbözõbb terápiás programokban. A pszichiátriai betegeknél vagy egyszerûen csak a tartós kórházi kezelés miatt depresszióban szenvedõ (hospitalizált) gyerekeknél gyakran alkalmaznak terápiás kutyát a mentális egészség stabilizálódásának elõsegítésére. Az efféle beavatkozásnak két típusa van: az állatasszisztált aktivitás (AAA) és az állat-asszisztált terápia (AAT). Az állat-asszisztált aktivitás esetében szabadidõs tevékenység keretében (rekreációs, terápiás vagy nevelési céllal) javítják a résztvevõk életminõségét.

Az állat-asszisztált terápia ezzel szemben olyan célorientált beavatkozás, melynél a speciálisan felkészített terápiás állat jelenléte, aktivitása a fejlesztési folyamat szerves része.

A terápia célja nagyon sokféle lehet: mozgásjavítás (koordináció, több mozgás elõidézése – pl. mozgáskorlátozott embereknél), érzelmi, szociális, kognitív fejlesztés, kommunikáció serkentése, életminõség javítása stb. A kutyával végzett terápia három fõ területen képes hatást kifejteni:

1. Fizikai

2. Emocionális

3. Szociális

Fizikai hatások: A társállatok simogatásának nagyobb nyugtató ereje van, mint az egyszerû pihenésnek, hiszen a vérnyomás, a szívfrekvencia és a légzésszám is normalizálható általa (Friedmann et al, 1983; Bergler, 1988).

KUTYATERÁPIÁS FOGLALKOZÁSOK A GYERMEKPSZICHIÁTRIÁN

Dér-Pesics Zsuzsanna – klinikai szakpszichológus BMKK Pándy Kálmán Tagkórház, Gyermek-pszichiátria

Emocionális hatások: A kutya a terápia során a feltétel nélküli elfogadást, a követelések nélküli szeretetet tudja biztosítani. Kutatások bizonyították, hogy a rendszeres, heti egy alkalommal végzett kutyaterápia csökkenti a depressziós tüneteket (Friedmann, 2000). A magatartási zavarok mögött meghúzódó emocionális zavarok esetében hatékony társa tud lenni a gyermekeknek egy olyan állat, aki nem a teljesítményük alapján ítéli meg õket, hanem mindentõl függetlenül szeretetet ad. Emellett a kutyával végzett gyakorlatok segítik a spontán érzelemkifejezést, az állat jelenléte pedig összességében javítja az életminõséget.

Szociális hatások: Az embereknek sokkal könnyebb kapcsolatba lépniük egy állattal, mint egy másik emberrel (Fine és Beck, 2010). Az állatokkal való kapcsolat minden kockázattól mentes, nem mérettetik meg az ember, és nekik nincsenek elvárásaik. Ez fõleg igaz a mentálisan sérült vagy pszichiátriai beteg személyekre. Egy állat hatására az emberek nyitottabbá válnak, nõhet a biztonságérzetük. Ugyanakkor az egyébként bizonytalanok is átélhetik a kompetencia, a valakirõl való gondoskodás képességének érzését, ami nagyon fontos tényezõ pl. a depresszió megelõzésében. Gyerekeknél elsõdleges, hogy az állatokkal való kapcsolat sokkal könnyebben átlátható szociális szabályok alapján történik, így könnyebb felismerni a helyzetet, az ahhoz kötõdõ jelzéseket, továbbá erre reagálni. A hiperaktív gyerekek rosszabb szociális beilleszkedése hátterében álló gyengébb szociális helyzetfelismerõ képesség így nem okoz hátrányt a kapcsolatteremtésben, és lehetõség nyílik a kommunikációs stratégiák pozitív megerõsítésére. Az állatokkal való kapcsolat folyamán a gyerek kommunikációs jelzéseire azonnal könnyen értelmezhetõ válasz jön, így könnyebb rájönni a cselekedetek és következményeik összefüggésére. Ezen kívül a hátrányos családi környezetbõl vagy állami nevelésbõl kikerülõ gyerekek megtanulhatják a gyengédséget, törõdést, melyet elõször az állat felé mutatnak, de ez az attitûd késõbb kihat az interperszonális kapcsolataikra is. Az állatokat emellett gyakran használják a nagyobb önkontroll, felelõsségérzet kialakítására is.

Kórházunk Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályán április óta zajlik heti egy alkalommal kutyaterápia. Mivel jelenleg ezt a terápiás formát a TB nem finanszírozza, a kórház saját költségvetésébõl fedezi ennek kiadásait, melyet ezúton is meg kívánnak köszönni az osztály dolgozói.

Szerdánként Békéscsabáról a Dogland Terápiás Kutyaalapítványtól érkezik egy vizsgázott terápiás kutya, Maja, gazdájával Pálfi Péterrel, aki kiképzett kutyafelvezetõ. Minden alkalommal 8 gyermek vehet részt a foglalkozásokon, akiket az osztályon dolgozó gyógyfoglalkoztatók és a pszichológusok választanak ki meghatározott kritériumok (pl.: diagnózis, életkor) alapján. A foglalkozások gyakorlatainak kiválasztásakor a lehetõ legtöbb fejleszthetõ területet igyekeznek a szakemberek megcélozni. Ugyanakkor igyekeznek a gyermekek egyéni sajátosságait, problémáját is figyelembe venni. Így a fõ fókusz a társas készségek javításán, az érzelmi kommunikáció nyitottságának növelésén, valamint a szorongáscsökkentésen van. Minden terápiás foglalkozást egy közös feldolgozó beszélgetés követ, mely során pszichológus vezetésével élményeiket osztják meg egymással, reflektálnak az ott történtekre. Tapasztalataink alapján elmondható, hogy a foglalkozások során az olyan gyerekek, akik nem szívesen vettek részt az osztályos kreatív foglalkozásokon, nehezen voltak terápiás helyzetbe bevonhatóak, a kutyaterápián aktívan és szívesen közremûködtek. A terápiás foglalkozások hatására a gyerekek felszabadultabbakká, együttmûködõbbekké, oldottabbakká és nyitottabbakká válnak. Összességében elmondható, hogy az állatok az emberek számos pszichológiai igényét kiszolgálják, melyek a mentális zavarral küzdõknél még kifejezettebbek. Az állat-asszisztált terápia fokozza a gyógyszeres- és pszichoterápiák hatékonyságát, elõsegítve a pszichés problémák csökkenését célzó kezeléseket.

Felhasznált irodalom: Babos E. (2013): Állatasszisztált terápia. Alkalmazott Pszichológia 13 (3):59–81. http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/index.html Kardos Edina, Jakabos Hadassa, Purebl György (2018): Állat-asszisztált terápiák a klinikai gyakorlatban. MPT Nagygyûlés elõadás

Forrás:  https://bmkk.eu/wp-content/uploads/2018/09/H%C3%ADrmond%C3%B3_07_docMIR.pdf